55 nap Pekingben (1963) 78% 4★

Tematikai szempontból kétségkívül csúnyán öregedő film az 55 nap Pekingben: az Ázsiát gyarmatosító európaiak és amerikaiak helytállásáról szól, amivel igazán nagy baj talán még nem lenne, de korunk hiperérzékeny világában sem ez a vetület, sem az itt is kihagyhatatlan blackface (avagy ezúttal yellowface?) alkalmazása nem tűr kíméletet, legyen a valódi mondanivaló, a művészeti érték bármilyen.

Ezt a tematikai problémát nem számítva azonban kimondottan szépen, méltóságteljesen öregedő mozi az 55 nap Pekingben. Gyönyörű, régimódi, kerek, nem megalomán, de nagy volumenű epikus történelmi dráma és kalandfilm, ami gyakorlatilag a klasszikus, még a spagetti-időszak előtti amerikai westernekben jól kiérlelt dramaturgiát és hatásmechanizmust viszi át a kicsit eltérő, kicsit más előjelű történelmi közegbe. Nagyszerű színészek sürögnek-forognak a színen, miközben a csodálatos, élő és eleven díszletek között statiszták ezrei elevenítik meg az ostrom nagyszabású jeleneteit. Ilyesféle filmes élményben manapság már nem nagyon van részünk, így hiába a ma kényelmesnek véltnél lassabb tempó, a kevesebb, avagy másféle inger, a külsőségek valódisága még mindig képes lenyűgözni és magához láncolni a nézőt.
Ha van gyenge pont a képletben, hát talán a kissé szürkére-színtelenre sikerült Ava Gardner alakítás az, bár visszafogott és nem túljátszott oroszsága akár szimpatikus is lehet egy olyan filmben, amit kimondottan félrevihetett volna a kis helyre összezárt sokféle nemzeti hátterű karakter sztereotipikus ábrázolása. Heston kapcsán olyan szinten nincs kérdése az embernek, hogy szerintem ezúttal még közismertebb és klasszikussá érett szerepeihez képest is kicsit szerethetőbb, érdekesebb, izgalmasabb jelenség – nekem nagyon tetszett az egész filmet megbélyegző erőteljes jelenléte és tömegvonzása. Hasonlóképpen az önmaga alapjáratán dolgozó, de továbbra is elragadó David Niven. A meghatározó kínai szerepek odaadása abszolút kaukázusi vonásokkal bíró színészeknek természetesen nem volt jó ötlet – egyszerűen mert látszik, hogy ők nem kínaiak, bár Flora Robson esetében szinte már sikerül a megtévesztés.

Gyönyörű, régimódi, ma már rendkívül mód patinás, de témája és kivitelezése miatt nagy érdeklődésre már aligha számot tartó mozi az 55 nap Pekingben. Mindenképpen ajánlom, elsősorban is régimódi, hollywoodi történelmi filmek kedvelőinek.