39 lépcsőfok (1935) 76% 56★

Szeretem a régi filmeket is, legfőképpen ha Hitchcocknak hívják a rendezőt:)
Az itteni plakát színes, de nekem sikerült fekete-fehérban megnézni.

Vérbő kémthriller, a lehető legizgalmasabb Hitchcock-i modorban. A történet azonban, bár jól értelmezhető és kerek, a legvégső pillanatokig gazdagon tartogat csavarokat, szerintem bizonyos pontokon leül és látszólag váratlan, indokolatlan fordulatokban is bővelkedik. Részben emiatt is számomra kissé érthetetlen a kiugróan pozitív megítélése például a Titkos ügynökhöz viszonyítva…

Az irodalmi alap egyébként itt is biztosra megy, a cselekmény feszes és mindvégig a főhős tudásához, információihoz igazodva tájékozódunk mi is a sztoriban – szeretem, amikor a vele történő együtt gondolkodás nemcsak ígéret, hanem valódi élményanyag a néző számára. A sztori szép kört ír le, minden a helyére kerül, és rögtön az első nagy fordulattól érezni véljük a rendezőre jellemző nyomasztó feszültséget: szerencsétlen Richard Hannay akaratán kívül kerül kutyaszorítóba, látszólag minden összeesküszik ellene, és amikor ő kérne valakitől segítséget, elutasítás és totális kudarc jut osztályrészéül. A filmben visszatérő motívum a bizalmat és segítséget nyújtó emberrel szembeni (amúgy talán érthető) bizalmatlanság, amire érdekesen tromfol rá a karakter által rögtönzött politikai beszéd. A mozi mélyebb gondolatait feszegetve hamar eljutnak a feleslegesen paranoiddá és gyanakvóvá tett XX. századi mindennapok kritikájához.
Ahol a gondok előjönnek, azok a sztori és a kivitelezés apró részletei: legelőször is Hannay első spoiler. Őszintén nem értem, Hitchcock ezt miért így mutatta nekünk be, zavarba jövünk és egyértelműen kizuhanunk az egészen addig biztos kezekkel építgetett atmoszférából. Szerintem Pamela a második baklövés: Madeleine Carroll konkrétan ellenszenves karaktert játszik, aki egyszerűen nem tűnik alkalmasnak arra, hogy a szerelmi érdeklődés tárgya legyen – annál inkább Peggy Ashcroft, aki a film cselekménye során egyetlen egyszer ugyanolyan fénysugár lesz Hannay számára, mint Hannay volt Miss Smith számára, ráadásul úgy tűnik, jelenléte a vásznon eleve többet ígér, mint Carrollé. Az utolsó kritikus pont a finálé: spoiler

Jó film, remek Hithcock-darab, de szerintem bőven egy ligában marad a Titkos ügynökkel, bármennyire is jelentősen eltér ettől a közönség ítélete.

Rám ez a film nem volt akkora hatással, mint sokan másokra, ennek ellenére elismerem a nagyságát. Az, hogy én nem tudok valamit értékelni, egyáltalán nem minősíti az adott filmet. El voltam vele és voltak benne jelenetek, amik kimondottan tetszettek és azt is értékeltem, hogy nem minden esetben jöttek be a számításaim, de ha ajánlanom kellene Hitchcock filmet, nem biztos, hogy ez benne lenne az első ötben.

Egészen különleges ennyire régi filmet megnézni, hiszen a 39 lépcsőfok 80 éves. Klasszikus, a harmincas évek titkoktól és kémektől terhes Angliáját idézhetjük fel. Menekülés, az ártatlanul üldöztetés kellemetlensége lengi be a fekete-fehér filmremeket. Hogy aztán végül egy egészen érdekes magyarázattal kerüljön pont a történet végére.

Nagyon jópofa a fekete-fehér Skócia, a történet és a szereplők, bár én egy kicsit kidolgozatlannak érzem a szituációt.

Na, ez már nem volt semmi, végig izgalmas, bár klisésnek tűnik, viszont egy ilyen régi filmhez képest wow. Kedveltem Richardot, kellett neki annyira segítőkésznek lenni, meg is lett a böjtje. Azt hiszem bírom ezt a kémes időszakot, meg a menekülős filmeket is, úgyhogy ezt most bejött. Biztos, hogy meg fogom nézni többször is.

A mester korai munkájával van dolgunk. Az alapszituáció: Ismeretlen hölgy segítséget kér és a gáláns lovag megmenti amivel jókora zűrbe keveredik. A különböző kalandokon át eljut a főhősünk a fő gonoszhoz, majd a megoldáshoz. Mai szemmel meglepő, hogy mennyire segítőkészek voltak az emberek akkoriban. Voltaképpen tetszett, bár vannak jobb filmjei is Hichcocknak.