Amikor elkezdtük nézni, nem gondoltuk, hogy ez tényleg tetszeni fog. De az egész 1990-as filmek feelingje ott lebegett benne, ez annyira kellemesen érintett, hogy egyre inkább odaszegeztem a szemeim a képernyő elé. Tetszett a kisvárosi hangulat, a humoros karakterek, nem vitték túlzásba a humort, hanem csak nagyon találóan illeszkedett bele az egész a történetbe. A borzalom amit a pókok látványa vált ki főként azokból, akik irtóznak a pókoktól, mint jómagam, egész elképesztő. A film végéig vakaróztam, állandóan magamon véltem érezni őket. :) De ugyanakkor ott volt a szépséges pókháló, ami tényleg fényképen méltán megörökítendő alkotás :) A humor nem árnyékolja be a borzalmat, a végső harc pedig egész kiemelkedőre sikerült ember és pók között.