„A Csipetnyi Zent nem ok nélkül tartják a kínai filmgyártás mérföldkövének: olyan, mint a wuxia (azaz a kardozós-varázslós) mûfaj rosetta köve.
Hut jogosan tartják a wuxiafilmek úttörõ rendezõjének, noha a mûfaj a némakorszak óta létezik. Igaz, hogy már a wuxiaregények is eléggé árnyaltak és gazdagok, de Hu volt képes arra elsõként, hogy ezeket a tulajdonságokat átvigye a filmbe, a pekingi opera akrobatikájával és ünnepélyességével, valamint a zen buddhizmusra való utalásokkal kombinálva õket. Hu megértette, hogy a film az érzékek mûvészete, és a Cinemascope kockákat a szín és a mozgás folyamatos kavargásával tölti meg. Megannyi kísérletezés után a Csipetnyi Zenben érte el pályája csúcspontját.”