Évek óta egyre csak halasztódott, hogy végre megnézzem. Aztán eljött ez a nap és nem is értem miért vártam rá idáig, hogy terítékre kerüljön. Imádtam Amélie furcsaságait, azt hogy milyen lazán kezelt dolgokat és egyedül is mennyire megállta a helyét a világban.
Leginkább mégis a visszahúzódó, ámde kedves személyisége fogott meg.
Nekem is megvannak a magam kis dilijei és ahogy Amélie a filmben, úgy én is valóságban néha elveszettnek érzem magam.
A film vége olyan volt számomra mint az első néhány szippantás a tavaszi levegőből.
Szó szerint imádtam és biztos meg fogom még nézni legalább egyszer!