Nem hozzáférhető számodra a kért oldal!

Erről szól most a Snitt

488 zóna filmekről »


Mozipremierek

John Vardar vs a Galaxis (2024) Barbárok a szomszédban (2024) Az isteni Sarah Bernhardt (2024) Bird (2024) A melós (2025) Imagine Dragons: Live from Hollywood Bowl (2025) Parlagon (2024) Red Velvet Happiness Diary : My Dear, ReVe1uv In Cinemas (2025) Witches (2024) Non-stop party arcok (2002) Andrea Bocelli 30: The Celebration (2024) Hamlet (2024)

Streamingpremierek

Autótolvajok (2025) Az élet értelme (2025–) Századközepi modern (2025–) A listák élén (2025–2025) Ifjú hölgyek kézikönyve (2025–) Alexander és az ő szörnyű, borzalmas, egyáltalán nem jó, nagyon rossz utazása (2025) Álomlista (2025) Srácok a strandon (2024) Kid Snow (2024) Venom: Az utolsó menet (2024) The Art of Joy (2024–2024) Rocksztárból gyilkos (2025–2025)

Random kedvcsináló

Honey (2003)

A táncos filmeket nem igazán a sztorijukért szeretjük. mert nem az a lényege, hanem a mozdulatsorok. Ez erre a filmre is igaz. Bár a hiphop messze nem az én műfajom, de mély tisztelettel adózom azok előtt, akik profin tolják. Kb. olyan porcikájuk is mozog, ami nincs is nekik.
Az, hogy egy hátrányos helyzetű városrésznek, mit jelent egy közösség, azt nagyon jól tudom, és azt is, hogy ez a közösség mit tud tenni a városrészért, az itt élő fiatalokért. Örültem, hogy a film egy kicsit erről is szól.
Az aprónép mozgáskultúrája pedig verhetetlen. Amúgy meg mindig is érdekelt, hogy egy koreográfus miből merít ihletet. Ki gondolta volna, hogy az ennyire hétköznapi, triviális, mindenki által használt mozdulatok, gyerekjátékok is ötletadók. Menő!
Nem rossz film.