Miután valamilyen művészi vagy sokkolni akaró megfontolásból a főcím alatt 8 percen át mutogatták a haláltáborokról, csonttá soványodott és háborúban elesett gyerekekről készült, valóban horrorisztikus felvételeket, a film maga már könnyed szórakozásnak hat a maga mérsékelt erőszak ábrázolásával és jó, suspenseful rendezésével. Tulajdonképpen a Madarak, csak gyerekekkel. Eltalálták, hogy felesleges őket kis szörnyekként ábrázolni vagy creepyként, mintha nem önmaguk lennének. Ezek játszanak, énekelnek, futkároznak és mellé valamiért gyilkolnak is, máskor meg mint egy méhraj, csendben összedolgoznak. Segít az igazi horror meglátni ebben a helyzetben: hogy hinni akarsz az ártatlanságban, hogy nem érted mi ez az egész.