Néha jól esne elbújni a világ elől. Néha jó lenne, ha senki nem találna ránk. Sem a problémáink, sem az okozói…
Joe fiatal, 15 éves srác, akinek az apja akkora paraszt, hogy jön utána a krumpliföld. Patrick szülei pedig mondjuk ki… gyagyások…
A fiúk Biaggio-val karöltve megtalálják azt a helyet, ahol szabadságot és a férfivé válást keresik. Elmennek, ott hagynak csapot, papot, nem törődve a szülői szigorral és azzal, amit az elszökésük jogilag magukkal vonz.
A film rendkívül kiforrott… A karakterek egyenként nagyon értékesek. Végigkísérhetünk jellemfejlődéseket, a szerelem, családi kapcsolatok és a barátság terén. Láthatunk haragot és megbocsátást.
Nincsenek szavaim, amikkel kifejezhetném, mennyire tetszett minden ezzel a filmmel kapcsolatban.
Nagyon ügyes az operatőri munka, és le a kalappal Jordan Vogt-Roberts előtt… Szeretném, ha hallanék még róla.
A stíluson belül ez lett az abszolút kedvencem… Le a kalappal… Csak ennyit tudok mondani.