A régi, századfordulós fekete-fehér (vagy inkább szépia) fotók (amiknek egy részét mozgóvá varázsolták), a hangulatos zene, Hámori Gabriella kellemes hangú narrációja miatt nagyon jó volt nézni ezt a rövidfilmet, de volt benne nem kevés szomorúság is, mert sok régi, szép, művészi értékeket képviselő épület és hely már nem létezik a 2. világháború és/vagy az 56-os forradalom miatt és a helyükre semmi vagy olyan épült, ami se nem esztétikus, se nem szép.