Az egyik kedvenc ’90-es évekbeli thrillerem. A poén benne, hogy a nyolcvanas években készült, mégis besorolnám a híres kilencvenesek közé.
Annyira izgultam, mikor először láttam, hogy emlékszem, egy papírzsebkendőt szorongattam és a film végére miszlikekben, ezer darabban hevert körülöttem a földön, mindenfelé. Ma már nyilván, miután ezerszer láttam, nem tölt el izgalommal, de az biztos, hogy ha valódi kikapcsolódásra, szép Kevin Costnerre, rohadék Hackmenre vágyom (imádom!), akkor ezt a filmet veszem elő.
Biztonsági film: nem lehet vele mellélőni, ugyanis pont azt teszi, ami a dolga: láttat, szórakoztat, odaszegez.