Az egyik legjobb film, amit mostanában láttam. Valamiért az Ádám Almáira emlékeztet. Lehet mást nem fog. Ez az én véleményem, az meg majd másé lesz.
Az Ádám Almáira emlékeztet.
A karakterekről sokat megtudhattunk egy egy mondatukból, reakciójukból, nem kellettek fél órás visszaemlékezések. Mégis lett mélységük, értelmük, okuk és okozatuk. Nekem ez tetszett a legjobban az egészben: nem egy lassú folyású, aprólékos felépítésű valami volt. Folyamatos kis löketek érkeztek, a történetből, a karakterekből, amik aztán ideig óráig kitartottak a következő löketig.. mint ahogyan a szív pumpálja a vért.
Egy élő, lélegző film lett. Abszurdnak tűnhet helyenként.
Az életnél nincs abszurdabb.
Ugye?