Alighanem a legjobb magyar szatíra. Hibátlanul csúfolja ki a kommunista éra szörnyűségeit, de közben mégsem felhőtlen az öröm, hiszen ijesztő, hogy ez a világ létezett, és valahol még mindig létezik (és örökké létezni is fog, mert a kommunizmus kiváló üzlet, ugyebár…). A másik nagy dobás a történet mellett pedig a rengeteg hatalmas szöveg, amit sokan naponta idézgetünk így vagy úgy. És A tanú ráadásul nemcsak 1-2 ilyet szolgáltat, de gyakorlatilag az összes jelenetben akad legalább egy. Őze és Kállay alakítása tökéletes, de Both Béla Bástya elvtársa is rengeteg humort ad a filmnek. Igazság szerint mindenkinek meg kellene néznie, mert mind korrajz, mind szatíra, mind közönségének szóló figyelmeztetés, és mindegyikben kiválóan teljesít.