Érdekes volt, néztem volna tovább is. Ez a téma olyan, ami „kimeríthetetlen”, szóval, attól tartok, nehéz olyat alkotni, aminek a végén ne maradna az emberben hiányérzet, vagy kismillió kérdőjel.
Ettől függetlenül élveztem, különösen, hogy ismerős helyek tömkelegét láthattam viszont a képernyőn: Londonban. (Hol máshol? :-)) Én is bejártam már – többször is – a Természettudományi Múzeum ominózus részlegét (is), úgyhogy az „otthonosság érzetét” kipipálhattam. Ellenben nekem is kedvem támadt amatőr-paleontológuskodni a brit partokon, szerintem szuper dolog, hogy vannak ilyen lelkes kis csoportok, akik szabadidejükben ezzel foglalkoznak és körbeutazzák a szigetországot, hogy leletek után kutassanak. És milyen pici gyerekek is profin tolják a témát!… Állam leesett. :-)))
Avagy még egy nyomós ok, hogy miért is akarok én egyszer, valaha, ott… lenni. Lakni. Létezni. Lélegezni. Az Egyesült Királyságban. ♡