„Az ég nyitva áll.”
Egyáltalán nem rajongok a kosztümös vagy ahhoz hasonló filmekért, viszont ha egy túlélő film a magja, az abszolút felül tudja írni a szkeptikusságomat. De még hogy. Fantasztikus élményt adott ez az alkotás, ami fel van vértezve szédületesen gyönyörű képi világgal, kiválóan működő suspense-el, két jól felépített karakterrel (akik közt jól működik a kémia), érdekes gondolatokkal és Steven Price nagyszerű zenéjével.
Eleinte kissé soknak tartottam a flashback jeleneteket, de aztán nagyon megkedveltem a két főszereplőt. Nemcsak azért, mert szorult helyzetben voltak, hanem az érzéseiket, az élethelyzeteikbe kellőképpen bele tudtam kerülni. Eddie Redmayne-t nem különösebben kedvelem, de itt meglepően jó volt, Felicity Jones viszont egyszerűen imádnivaló, és akiért borzasztóan tudtam izgulni a mászós résznél.
Többszörösen ostorozom magam, hogy nem moziban láttam.