Nem mondom, hogy életem filmje (nem is annyira a műfajom), de már harmadszor látom és végülis tetszik. Aaron Echartot kifejezetten kedvelem és imádom Londont is. Bár ebben a filmben fizikailag fájdalmat jelent, ahogy rombolják a műemlékeket…Bízom abban, hogy ilyen összehangolt pusztításra még a legelvetemültebb terroristák sem képesek a mai terrorelhárítás mellett. Persze voltak benne gagyi jelenetek és a főhős tényleg akkora szuperhíró, hogy olyan már nincs is, ennek ellenére szerintem izgalmas, jó kis film.