Nem terveztem belenézni eredetileg, de a Snowdrop után nagyon szerettem volna többet megtudni a 80-as évek Koreájáról, megvan a maga hangulata annak a kornak is a diktatórikus rendszer borzalmaitól függetlenül. Nagyon érdekes kérdéseket feszeget a túléléssel, a felelősségvállalással kapcsolatban. A sorozat egy mintapéldája annak, hogy milyen az, amikor a képzelet találkozik a valósággal. Az eleje csacska, aranyos, nagyon gyermeteg egy szempontból, szeret önfeledten, pedig nem szabadna, de megy a saját feje után, hisz benne, hogy van egy távoli jövő, amelyben minden jó annak ellenére, hogy a jelen borzalmas. És nagyon jó benne, hogy ezt elhitesse a nézővel. Majd lassan, de egyre jobban, behúzza őt a mély vízbe. Ha hideg lenne, rögtön kiugrana, nemde? De ez a buta, buta csak megy tovább, pedig már alig kap levegőt a vízben. Nagyon kegyetlen. Régen éreztem át ennyire egy filmcímet.