Kedvenc film, mindig újranézem, ha épp olyan hangulatom van, vagy valami miatt eszembe jut. Mondjuk azért vigyázok vele, mert rendkívül melankólikussá tud tenni, na meg bőgök rajta, de nem szégyenlem. Mert ez igazi remekmű. Nagyon tipikusan kezdődik, sőt, ha a való életben ilyen történne, biztos tökön rúgnám az illetőt, de ahogy pörögtek a képsorok, érezni lehetett, hogy ez a két ember egymásnak való. A fiatalok sztorija is csodaszép, na de, ami megindítja a vízesést, az az idősek része. Benne van az ősi félelem, a haláltól, meg a feledéstől, és ez erősebb mindennél. Ijesztő, gyomorgörcsöt okozó félelem. De azért benne van a reménykedés, és a kitartás is. Gyönyörű.