Oh, te jó ég, hogy én mennyire imádtam ezt a filmet! *_* Egyszerre nyomasztott és szórakoztatott. Bepillanthattunk a kerekesszékesek világába, és annak elég széles szegletét láthattuk. Olykor rettenetesen nyomorult érzés kerített hatalmába, amiért tudatosult, hogy vannak emberek – sajnos nem is kevesen – akik valóban ebben a nehéz helyzetben kénytelenek élni. A következő pillanatban viszont felvihogtam egy-egy poénon, és ekkor rájöttem arra is, hogy nem is olyan sokban különbözünk – a problémák megoldásra, a kihívások leküzdésre várnak mindannyiunk életében – mindegy hogy suhanunk, vagy lépdelünk az úton. Kötelezővé tenném!
Imádtam Fenyvesi Zolit, Zolika karakterében, de az összes karaktert megkedveltem. Óriási pacsi Tillának ezért rendezésért és forgatókönyvért. Még egy szuper magyar film, amire túl sokáig vártam, hogy megnézzem. :)