Eszelősen beteg egy film volt! Szinte a legelejétől tippelgettem, hogy kis is történhetett Amyvel, de tesóm (aki már látta korábban) egy-két semmitmondó szó kivételével nem reagált a felvetéseimre, csak sokatmondóan mosolygott magában.
Aztán ahogy haladt előre a sztori és jöttek a fordulatok anyuval csak kapkodtuk a fejünket.
Amikor kiderült mi is a helyzet a „csodálatos Amy”-vel, már szegény férjét sajnáltuk.
Drukkoltunk, hogy tudjon szabadulni ettől a nőtől, közben mégis mintha vártuk volna a feleség következő zseniálisan aljas húzását.
Simán el tudom képzelni, hogy vannak ilyen emberek, de remélem személyesen egyet sem fogok soha ismerni.
Ami a befejezést illeti, már előre sejtettem hogy mi lesz. Ennek ellenére az is ütött.
Azt hiszem most ülök még egy ideig és emésztem magamban ezt a filmet.
Rendesen kisütötte az agyamat pozitív értelemben.