Másodjára láttam ezt a feldolgozást, de az igazság az, hogy nem szeretem Emmát. Semmi empátia és figyelmesség nincs benne, akaratos és elkényeztetett. Mint valami önjelölt „Istennő” keveri a szerelmi szálakat, de valahogy mindig a saját elképzelései szerint, és sosincs tekintettel a delikvensek érzéseire vagy vágyaira. Érzéketlenül belerúg bárkibe, miközben makacsul azt hajtogatja, hogy neki van igaza. És nem, nem tud meghatni a „színe változása” a végén …