Pont annyira szerettem meg, mint amennyire megutáltatta magát velem.
Nem olyan régen olvastam, és akkor a könyvből minden betűt kiolvastam. Sírtam rajta, csapkodtam miatta, kikészített. Hát ez egy igen erős adaptáció lett. A változtatások nem voltak olyan egetrengetően nagyok, de sokkal jobban át tudta a történetet adni nekem mint a könyv. Imádtam. A könyvet, és a filmet is.
És sírtam. Néma ürességgel, a fájdalom átérzésével, talán még most is csöndben folynak a könnyeim. És menjen…. amerre akar.