Azt hittem, hogy majd egy Ken Park-féle gusztustalan művészfilmet fogok kapni, amit ráadásul nem is fogok megérteni, de nagyon kellemeset csalódtam. A sztori jó volt, a szereplők is egészen jól játszottak (bár ahogy néztem, a többség ezt az egy filmet forgatta egész életében), és a mondanivalója is átjött. Plusz a zenei aláfestés is nagyon nagyon jó volt, az utolsó percek igen érzelmesre sikeredtek. :) Persze, az egész filmhez kell a prűdség teljes magunk mögött hagyása, mert különben egy-két jelenet kiveri (szó szerint…) a biztosítékot, de ha ezeket természetesnek fogadjuk el, akkor egy laza kis drámát kapunk.