Sokáig halogattam megnézni ezt a mesét, fogalmam sincsen, hogy miért, mindenki mondogatta, hogy milyen zseniális, éreztem a hype-ot körülötte, és olyan ember vagyok, hogy az ilyenekhez mindig kissé szkeptikusan állok hozzá, kételkedem, hogy valóbban így van-e, és aztán… Aztán megnézem. Annyira aranyos volt ez a mese! Nincsen csúnya gonosz, akit le kell győzni, érzelmek vannak, aranyos manók, és mind rettegünk, hogy visszajutnak-e, mi fog történni a kislánnyal. Egyszerűen csodálatos volt. Sírtam, mosolyogtam, jókat nevettem a belsős poénokon, amiket nem is gyerekeknek szántak. Azt hiszem, hogy tipikusan olyan mese, amit a gyerekek nem érhetnek igazán meg, ez nekünk szól, és nagyon-nagyon érdekesen teszi ezt. Ki sem tudnám emelni, hogy mi tetszett legjobban, szeretem nagyon, és alig várom, hogy majd újra megnézzem.