Hú, gyerekkorom meghatározó filmélménye volt, köszönhetően a 9 évvel idősebb nővéremnek, aki a barátnőivel együtt engem is elvitt a moziba. A végén annyira bőgtem, hogy tőlük kellett zsepit kérnem.
Mivel mindannyian nagy musical őrültek voltak, többek közt ennek a filmnek is megvolt a zenéje tárcsás(!) magnón, úgyhogy én máig kívülről fújom az egész film zenéjét.
Ted Neeley irtó jóképű és irtó jó a hangja, a dalok nagyon-nagyon jók, a legutolsó zene a filmben pedig valami hihetetlenül szép és szomorú, még ma is megkönnyezem, ha meghallom…