Viggo Mortensent alig ismertem meg; amikor legutóbb filmben láttam, lényegesen fiatalabb volt. Mindenesetre nagyon jól állt neki Tony szerepe, igazán kitett magáért. A karakter egyébként abszolút szerethető volt, ahogyan a másik főszereplő, Don Shirley is. Érdekes aspektusból közelíti meg a rasszizmus témáját, ami számomra továbbra is felfoghatatlan téma; például miért foglalkozna bárki – jelen esetben – egy zseniális zenész bőrszínével, miközben én csak arra tudtam koncentrálni, milyen nagyszerű muzsikát játszik (és mennyire gyönyörű ujjai vannak). Egyébként a két férfi barátsága lélekmelengető és szép volt és ezt csak fokozta a tény, hogy a film igaz történet alapján készült. Sok mindent nem tudok írni, már megtették a többiek előttem, de számomra ez is egy „látni kell” film.