Erről szól most a Snitt
Ázsiai Dorama OST/betétdalok
Middle Finger Moments from Movies
Criterion Closet Picks
Tom Hiddleston
Happy Bday! – Szülinapos kedvencek
Premierre várva
- Könyv a filmben
Mindenféle jószágok!
Filmes Idézetek Játék
Sport: Tévé vagy Streaming
Egy-kép-kocka játék
Új filmes szerzemények
John Williams
Inuyasha
Filmes kvízek
Emlékezzünk!
In Memoriam
Filmzenék
Pedro Pascal
Musicalek
Mozipremierek
Streamingpremierek
Random kedvcsináló
Ez egy nagyon jól átgondolt és felépített, az érzelmeket kőkeményen megcélzó propagandafilm a szebbik fajtából… Kifejezetten jó a csomagolása, de nagyon egyoldalú. Azt sulykolja, hogy a háború csak és kizárólag halál és szenvedés… ami igaz… viszont sehol egy mosoly vagy nevetés, ugratás vagy viccelődés… pedig ezek nélkül, hogy élték volna túl az emberek azt a négy-öt évet? … és azért a kórházakból felgyógyulva haza is mentek emberek, nemcsak a temetőbe… vagy a frontról is tértek haza férfiak… nah, mindegy… én jobban szeretem az árnyaltabb dolgokat, még akkor is, ha azok nagy üzenetek hordozói, amit mindenkinek értenie kell.
Hát… a rajongott színészektől is többet vártam volna. A csaj rendben volt, de a körülötte lévő csávók (Kit Harrington vagy Taron Egerton), nem igazán mutattak fel semmit sem… Ezt a filmet a sztori, a díszlet és a jelmezek, de leginkább az érzelmek viszik el a hátán. A többi nagyjából felejthető. És egy kicsit hosszú is.