Ugyan nem csupán zenei-zenetanári szemszögből lehet megközelíteni magát a témát, de ha már az alkotók erre fűzték fel, akkor én is hadd ragaszkodjak ehhez.
Szóval: ezt a kisfilmet minden zenét tanító embernek meg kellene néznie, és aztán újra és újra megnéznie, mielőtt tanításba kezd. Minden egyes napon. Hogy ne csak tanárok legyenek, hanem pedagógusok.
Hogy soha ne feledjék el: nem professzionális zenészek elit klubjának kinevelésére van szükség, hanem zenélni szerető gyerekek és felnőttek százait, ezreit, millióit kell(ene…) ontania magából Kodály-országa iskoláinak. Mert a zenélni szeretés nagy kincs! Aki „beszéli” a zene nyelvét, megannyi érzést tud „kizenélni” magából, még több élményt tud megélni „szinténzenészekkel”, akár szólóban, akár közösségben. És ezt kigyomlálni egy rosszul sikerült félmondattal, egy félreértelmezett minőségi elitizmussal, teljesítménykényszerrel, irreális elvárásokkal: BŰN. Igen, így nagybetűvel.

Emberek, énekeljetek, zenéljetek!
MINDENKI!