Ez egy remek film. Csodálkozom, hogy ilyen sok – viszonylag – alacsony (4-7) kategóriás csillagszámot kapott.
Szerintem pazarul ábrázolja, hogy milyen jó érzékkel képesek sokan belerúgni a másikba, meg keresztülnézni rajta, holott szerencsétlen XY erre véletlenül sem szolgált rá. (Sőt, gyakran épp ellenkezőleg.) Döbbenet…

Igen, kedves emberek, ti, akik nem akartok erről tudomást venni, bizony, ez van. Ti teszitek ezt, miattatok lesznek normális / értelmes / kedves emberek konkrétan meg nem értett, mentális roncsok…

(S micsoda véletlen, hogy megint épp ma jött velem szembe egy igencsak hasonló témájú írás az úgynevezett „mentális magányról”, erre pont ezt szúrom ki mai filmemnek…)

És, hogy én mit gondolok Syról? Nem, ő nem rossz ember, csak megnyomorította az élet. Most komolyan, egyedül a kissrácnak esik le, hogy ez a mosolygós bácsi szarul van?… Hát, gratulálok, emberek. Ismét csak felület a köbön.