Vannak azok a filmek és sorozatok, amik azért jók, mert olyan húsbavágóak, hogy az embernek át kell értékelnie a dolgokat.
A Csernobil pont ilyen.
Szembeállítja az emberi tragédiát a szovjet bürokráciával.
Scserbina elvtárs karaktere először nagyon ellenszenves volt, de ahogy szembesült a helyzet komolyságával, úgy éreztem rá a fejében játszódó megsemmisülésre.
Legaszov képviselte a józan észt számomra. A politikusok igazán felhúztak, még ha ki is akad a számláló, úgy viselkednek, mintha leégett volna egy ház.
Mindezt a második rész után írom, és a java még hátravan. :(