Azt hiszem, hogy ez a film az „első látásra szerelem” kategóriájába került nálam. Sophie a maga barna szemével és hajával azonnal belopta magát a szívembe, nem kevésbé a jóképű Howl, aki valamiért akaratlanul és Jarethre, a koboldkirályra emlékeztetett a Labirintusból. Ez azonban csak még többet adott az értékéhez. Bámulatba ejtett Sophie optimizmusa, hogy ennyire erős és kitartó maradt, és próbálta mindig meglátni a dolgok jó oldalát. Ráadásul szinte mindegyik mellékszereplőben volt valami egyedi és értékes, amitől ha nem is egyből, de az eltelt idő folyamán szerethetővé vált. Howl és Sophie mellett talán még Calcifer volt a kedvencem – igaz, hogy néha kicsit hisztis (bár ez Howlra is igaz), ugyanakkor nagyon aranyos és vicces. Biztos vagyok benne, hogy ez a mese újranézős, ráadásul tapsikoltam örömömben, amiért spoiler