Dokumentumfilmben az az igazi, amikor nem egy előre megírt szöveg alapján tárják elénk a tényeket. Az igazi mesélők meg nem a narrátorok, hanem azok, akik átélték a történteket.
Az interjúalanyok már csak archív felvételeken jelentek meg, de mégis olyan örökéletűnek tűntek, mintha most beszélnének a nézőnek. Számomra hihetetlen hogy lehet túlélni ilyen borzalmakat (amilyen életképtelen vagyok, én már első nap elpusztulnék).
No és az, hogy a kilenc éves gyerekek önként reggel 6-tól este 6-ig egy gyárban dolgoztak, hogy boldogan hazavihessék a napi fél Fontos fizetést… No nem sajnálkozom, hogy nincs újabb világháború, de ez a fajta mentalitás nemhogy egy gyerekből még egy felnőttből is hiányzik persze nem a rabszolgamunka kapcsán értem
Ja, és a sorozat zenéje: Radiohead! Én nem is tudtam, hogy ilyet is csinálnak.