Elkezdtem, rá két másodpercre abba akartam hagyni, mert úgy éreztem, hogy politikai témájú filmhez talán nem lenne kedvem, de aztán hirtelen azt látom-hallom, hogy egy vézna kis politikus teli torokból ordít valamelyik felszólalásán, és ez egyből megtetszett, úgyhogy maradtam. Nem is bántam meg: nagyon érdekes film egy nagyon érdekes fickóról, aki minden áron New York polgármestere akar lenni, célja elérését azonban nehezíti, hogy épp csak kikeveredett egy nagyobb botrányból (lefényképezte a saját farkát és megosztotta Twitteren), másrészt ahogy mondani szokás, nem ő a legélesebb kés a fiókban, szóval az eltökéltsége töménytelen naivitással, idealizmussal, idiotizmussal és lúzerséggel párosul, ami így nem a legjobb kombó. Kivéve, ha egy dokumentumfilm főszereplőjéről van szó. Mert végül is dokumentumfilm ez, olyan fordulatokkal, amiket már tényleg nem hinne el az ember. Pedig állítólag így volt.