Nem hiszem, hogy a korváltás sokat tett volna hozzá a történethez. Hiányzott belőle valami, például az, hogy Pacsirta maximum jellemileg volt csúnyának nevezhető, kinézetre nem, ezért nehezen volt hihető számomra a vénkisasszonysága. A színészi gárdából Rancsó Dezsőt emelném ki; nekem nagyon tetszett, ahogy a kifakult, egykor virágzó életet élő apát alakította. A többiek nekem kicsit mesterkéltek voltak, bár Bede Fazekas Annának is voltak jó pillanatai. Ami biztos; a zene és a komor, szürke színhasználat remekül támogatta a hangulatot. Maga a film tetszett, de úgy érzem, ismernem kellett hozzá a könyvet. Kíváncsi vagyok a régi feldolgozásra is. Viszont a finálé sokkal erőteljesebb lett, mint a könyvben.