Még magamnak is szégyellem bevallani, de tetszett. Azoknak való, akik bírják a fantasys csatajeleneteket, és hát… én bírom. Kicsit érdekes, hogy a könyvbéli csata micsoda átalakuláson ment keresztól, és mivé lett. néhol, mintha A király visszatér utó-előhangja lenne. Olyan, és gondolom, mivel a készítők úgy érezték, mindenképp kell egy női karakter, ezért tették bele Azurát Taurielt (aki sok dolgában emlékeztet egy saját elfemre, egy teljesen másik világból.)
Mire ehhez a részhez értem, próbáltam teljesen elvonatkoztatni a könyvtől – már nyomokban tartalmazza az eredeti történetet –, és így egész élvezhető lett. Majd a végére, megpróbáltam elképzelni, amikor Legolas fenn északon, babysitterkedik egy huszonéves kósza fölött…