Úgy voltam vele, hogy bujo-zás mellé tökéletes lesz, hogy valami menjen a háttérben… aztán csak azt vettem észre, hogy már az első két perc után tátott szájjal bámulom és hülyén vigyorgok az első betétdal felcsendülésekor. Szóval kreatív tevékenységem félbeszakadt – vagy inkább el sem kezdődött – és teljes figyelemmel fordultam gyermekkorom kedvenc filmje felé.
Még mindig imádom. Komolyan. Szerintem, ahhoz képest, hogy ez „csak” egy tinivígjátékmusical, elég mély üzenete van, ami főleg tinédzserkorban fontos, amikor mindannyian keressük a önmagunkat. És ez a film pont ezt fogja meg, hogy ne féljünk az álmainktól, mégha mások butaságnak is tartanák, vagy éppen, hogy igazi barátként ki kell állnunk a barátaink mellett. És mindez egy cuki kis cukormázas történetbe csomagolva, fülbemászó dalamokkal fűszerezve…számomra tökéletes kikapcsolódás…még mindig… :)
Persze a film maga nem tökéletes, vannak benne hibák, uh dögivel… de ennek ellenére ♥