Terrence Malick munkásságából korábban csak Az őrület határán c. rendezéséhez volt szerencsém, ami az egyik legkülönlegesebb háborús film, amit valaha láttam. Most Az új világ c. alkotását viszonylag rövid időn belül másodjára néztem meg, és minden megtekintéssel egyre jobban tetszik.
Nincs epikus kaland, sem túl sok esemény, amitől az ember tűkön ülne. Mint Az őrület határán c. filmnél, itt is inkább a történteket megélő karakterek belső világára és az őket körülvevő „paradicsomra” koncentrál a mű. A természet mindkét filmben éles ellentétben áll az emberek alkotta pokollal. A belső monológok és a természeti képek teljesen ellazítottak, majdnem egy meditatív állapotba hozva, miközben a történtek mégis nyomasztottak valahol. Szerintem ez egy érdekes, értékes alkotás!