Nem tudom, mit is írhatnék. Ez kegyetlenül a szívembe mart. Éles, hegyes fogakkal. Sírtam a végén, fájt. Nagyon.
Akármilyen meglepő (?), minden egyes emberi lény más és más, és talán sokszor nem is gondolnánk, hogy az, amit mi eleve jónak és örömtelinek gondolunk, az lehet, hogy valaki más számára közel sem az…
Ebben a rendszerben nem mozgok – már ennyire – otthonosan (bár volt idő, amikor engem is erősebben foglalkoztatott a téma), mindenesetre ebből kiindulva bizony ott sem minden tökéletes, sőt… Számomra furcsa így a (ki)választás, ugyanakkor persze értem, hogy védeni kell a feleket, hiszen ez egy nagyon kiszolgáltatott helyzet, és hatalmas törést okozhat a gyerekekben egy esetleges sztornó.