Teljesen más a hangulata, mint az első két résznek, de ugyanannyira szeretem, mint azokat. Ugyanolyan poénos és izgalmas, méltó folytatása – s egyben lezárása – ennek a fantasztikus trilógiának. A vonat mint időgép szerintem zseniális ötlet volt, a felgyorsítása az egyik kedvenc jelenetem volt már kiskoromban is, de a mai napig képes vagyok rátapadni a képernyőre és úgy izgulni a sikerért, mint legelső alkalommal. Doki zárógondolatát örökre az emlékezetembe véstem, és már rengeteg alkalommal emlegettem (és fogom is még emlegetni) életem során. Szóval ne feledjétek! „A sorsotok nincs megírva előre! Senkié sem. A sorsotokat magatok alakítjátok. Úgy csináljátok, hogy jó legyen!”