A futószalagon gyártott látványfilmekhez képest igazi felüdülés volt. Meglepően konstatáltam, hogy abszolút nem hiányzott a CGI meg a többi fölösleges kellék, amivel manapság feltupíroznak egy háborús filmet. Persze az alapformáció itt is igaz: az amerikaiak a hősök, a japánok a férgek. Egyedül a grandiózus aláfestő zene idegesített egy kicsit, de a látvány mindenért kárpótolt. Ja és plusz pont, hogy egyetlen nő sem szerepelt a filmben (szegény Errol…), így legalább semmi sem terelhette el a férfiak figyelmét, hogy halomra lőhessék az ellenséget.