Eden (2024) 77% 6★

„Az ember természeténél fogva vá­rosállami életre hivatott lény. Aki önmagában képes önellátásra, és nincs rászorulva másokra, az vagy vadállat, vagy isten – de nem ember, mert ez a természete.”
— Arisztotelész

A fenti idézet rendkívül jól alátámasztja azt, amit a film igazából mondani akar. És ha már itt tartunk, nem csak a film, de a puszta valóság is bizonyítja, hogy ez igaz. Van egy Nietzschetől is, amit nem találtam meg, de határozottan emlékszem még irodalmi tanulmányaimból, hogy létezik. Vagy legalábbis valami hasonló. De a lényeg, hogy az ember természete alapvetően pusztító, gyilkos és ösztönös, amennyiben fék nélkül, civilizáció nélkül marad. És talán ez így is van jól. Bele lehetne menni itt nagy filozofálgatásokba (amiben én valszeg elbuknék), de nekem abszolút átjött a sztori mondandója. Ráadásul professzionális film, minden tekintetben az Éden. Nemcsak a színészei kiválók, egytől egyig, az abszolút profizmus futárai, de a rendező kezében ez a film valóságos méz a toroknak, vizuális orgazmus a szemnek.
A képei gyönyörűek, szinte festőiek, az elnyújtott pillanatok pedig beleeszik magukat az ember agyába és afrodiziákumként fejtik ki hatásukat. Páratlan film ez, újhullám, régies köntösbe csomagolva, egy ódon világból származó igaz történet, mestermukává avanzsálva. Még alszom rá egyet, hogy bekerül vagy sem a top 10-em közé.
Bravo, csak ilyet szeretnék látni most már… Ha lehet kérni ilyesmit.