A 30 éves Amemiya Gorou, aki nőgyógyászként praktizál egy vidéki klinikán, a kórház egyik korábbi betegének, az agydaganata következtében tragikusan fiatalon elhunyt Tendouji Sarinának köszönhetően maga is nagy rajongója lett Hoshino Ai-nak, a tehetséges és gyönyörű idolnak.
Egy nap… [tovább]
| Ootsuka Takeo | Hoshino Aquamarine (hang) |
|---|---|
| Igoma Yurie | Hoshino Ruby (hang) |
| Takahashi Rie | Hoshino Ai (hang) |
| Han Megumi | Arima Kana (hang) |
Számomra csalódás ez az anime. Szórakoztató és akár érdekesnek is mondhatnám, de indokolatlanul túlértékeltnek gondolom. Az első rész alapján teljesen másra számítottam, ehhez képest szinte egy szimpla szórakoztatóiparos-idolos történetet kaptam. Ai nekem egyáltalán nem szimpatikus, Aqua figurája tetszik, Ruby viszont iszonyatosan kevés szerepet kapott; gyakorlatilag a mellékszereplőkről több dolgot tudtunk meg, mint róla. Ez a tizenegy rész csak bevezetőnek volt jó, de ebből is bőven voltak olyan epizódok, amiket untam. Az openinget viszont nagyon megszerettem. Természetesen nézni fogom a folytatást, mert érdekel, kezdenek-e valami jót a sztori érdekes részével, amiből alig kaptam most valamit.
Még mindig nem vagyok rajongója a másfél órás pilotoknak, de Ai története valahogy lekötött. Rendesen fel volt építve, fejlődésa anyaként és idolként is érdekes volt, és már az elején rengeteg dolgot mutatott a film- és zeneiparból.
Aztán jött a sokk, és onnantól fogva „nem érdekelt” az egész.
Kicsit ugyan úgy érzem, hogy Aqua nyomozása eléggé a háttérbe lett szorítva, de a sorozat karakterei, és tematikája adott annyit, hogy végignézzem. Komolyan érdekelt a két gyerek sorsa, bár arra azért kíváncsi lennék, hogy az eredeti manegerrel mi lett.
Fun fact: ez volt az az anime, amit mindig elfelejtettem. :P
Azt kell mondjam, hogy egy nagyon jó animét kaptunk.
Az első rész brutálisan gyomron vágott az tény és való. Nagyon jó első rész volt.
Aztán a sztori szépen lassan épült. Aqua nyomozgatása és Ruby idollá válása is, ezzel együtt pedig az új B Komachi megalakulása is.
A rajzolás az valami elképesztően szép. A karakterek -és nincsenek kevesen- egész jól be lettek mutatva, ki lettek dolgozva. Szép apránként megismerhettük őket. Figyelemmel kísérhettük a jellemfejlődésüket, lelkivilágukat. :) Különösen Akane sztorirésze fogott meg…. kicsit (csak kicsit?) magamat véltem felismerni Ő benne. :'|
A zenék, betétdalok nagyon jók. Fülbemászóak. Az opening nagyon jó. Hosszú idő után egy kedvencem lett. Az ending sem volt rossz.
Bízom benne, hogy hamar kapunk folytatást. :)
Abszolút kedvenc lett. Talán nálam az év egyik legjobb animéje is.
És igen megint sikerült egy friss megjelenésű animét választanom. Gratulálok magamnak. XD
Véletlenül találtam rá az animére, az opening miatt jöttem részben. Aztán pár rész után felfedeztem, hogy ugyanaz a mangaka, mint a Love is war-nál. Így már értem miért került elém a zenéje. A másik ami miatt nézni akartam azok a szemek, annyira szépek.
Igazából alacsonyra tettem a lécet, szóval nem vártam semmi extrát. A leírásban leginkább a reinkarnáció része érdekelt, végülis megkaptam. De összességében az egész érdekesnek tűnt, emiatt is kezdtem bele minél előbb.
Azt hittem Kana egy olyan karakter lesz aki az elejétől a végéig idegesítő lesz, de valahol átment szerethetőbe.
Az idol része nem a kedvencem, de igazából nem is csak erről szól. Nekem ez egy kellemes csalódás volt. Végig érdekes volt, és kíváncsi vagyok a folytatásra is ha érkezik.
Ennek az animének gondolkodás nélkül adom meg a max csillagot, még úgyis, hogy a 7-8. rész környékén éreztem némi lejtmenetet.
De ha meg összességében nézem, nem tudom nem imádni. Az egész idolkultusz, annak minden pozitív és negatív oldalával bemutatásra kerül, bár kicsit bánom, hogy Agua (és a nyomozása) háttérbe szorult a Ruby csapatának reflextorfényében.
Alig várom a második évadot, nálam az Oshi no ko bezsebelte 2023. legjobb animéje címét.
1/11 rész után abbahagyva (ha jól értem, a mű bő negyede, az első rész jó hosszú volt, a többi talán rövid? nem találtam erre infót)
Az értékelése alapján azt hittem jól fogok szórakozni (9 ponton általában már teljesen mindegy a műfaj, vagy célközönség), de nem. Ez rossz.
Kezdem azt hinni, hogy a japán rajzfilmek általában nagyon rosszak azokban a dolgokban, amiket szeretek, immerzió, konzisztencia, párbeszédek. Hogyha azokat elrontják, onnantól kezdve veszett fejsze az egész, utálom a szereplőket, meg nem érdekel mi történik velük.
Ami jó:
– körülbelül semmi, 80 percből nagyjából 3 másodpercnyit tudnék felsorolni
– a koncepció talán (?)
Ami rossz:
– mindenki mindig hülye, akármit csinálnak az direkt ellentmond a történetnek, meg a személyüknek, meg ami elhangzik, folyton megtöri az immerziót.
– akárki kinyitja a száját valami értelmetlen dolgot mond, folyton megtöri az immerziót
– történetvezetés pocsék, random visszaemlékezések satöbbi
– nagyon unalmas. Kb sehol nem vicces, érdekes, izgalmas, okos, szép, megható, szomorú, vagy akármi. Csak unalom.
– (a vége felé vettem észre, hogy Ai angol hangja még bántja is a fülemet, a japán hangja viszont kellemes)
– nem is szeretem Ai-t vagy a gyerekeket meg a többi szereplőt
