A nyomozó (2008) 78% 81★

Nem rajongok a magyar filmekért. A régi ff. filmeket bírom. Nem kedvenceim, de azokkal nincs bajom. De az utóbbi évtizedekben amik készültek… legalábbis amiket láttam, mint mozifilmek… szerintem hót gagyik. A Zimmer Feri 1-et + a Csinibabát nagyon szeretem, meg még a Liliomfi és az Indul a bakterház is oké, de a többi…

Szóval ezt a filmet a borítója miatt kaptam le a könyvtár polcáról, aztán nézem, hogy magyar film… Ha nem lennék oda Anger Zsolt hangjáért, nem biztos, hogy kikölcsönöztem volna, így viszont gondoltam, egye fene, ha megfogtam, hát vigyem!
Biztos közrejátszik a dologban, hogy féltem tőle, hogy a szokásos gagyi lesz, de nekem ez végre valahára tetszett! Jók voltak benne a poénok, én legalábbis az ilyen poénokat szeretem, a kivitelezés is, a sztori is… szóval nagyon kellemeset csalódtam benne, örülök, hogy nem tettem vissza a polcra.

Most majd belenézek a többi magyar filmbe is, bár nem hiszem, hogy a többiek közül tetszik majd bármelyik is ennyire. Hát, majd meglátjuk!

Ezt a filmet meg tudom ajánlani olyanoknak is, akik hozzám hasonlóan ki vannak ábrándulva a magyar filmekből. ;)

Ui.: Küklopsz nagyon jó. :D

Ui2: mikor megláttam az elején kiírva, hogy Anger Zsolt, akkor esett le… Anger… van ilyen angol szó… milyen menő neve van már. X)

Ui3: Annyira tetszett, hogy szüleimmel is megnézettem és bár én nem szándékoztam újranézni, azért a szobaajtóm nyitva hagytam és hallgattam, a jobb részeknél meg még ki is ugráltam nézni… X))

Sokkalta jobb volt, mint amire számítottam. Bár a nyomozati szál kb a film felétől nem volt nagy durranás, de a karakterek és az őket megformáló színészek zseniálisak voltak.

Szerencsém volt ezt a filmet közönségtalálkozó minőségben megnézni, egy húzósabb időszakomban, az enyémhez kísértetiesen hasonló életkorok és életszerepek szorításában, így aztán még nagyobbat ütött és még mélyebbre hatolt, olyan spoiler hatást feszegetve, mint amit a rendező, Gigor Attila életében tett a műve. Tök „privát” filmként kaptam ajándékba a nyomozót. Instant favorit. Belül óriási lyuk tátongott spoiler, kívül pedig gyermeki elragadtatottságbanspoiler ültem és nevettem végig a feketehumor és irónia húrjait mesterien pengető kvázi első magyar skandináv krimit. Imádom magát a sztorit, a koncepciót, a zenét (ami olyan selymesen és észrevétlenül árnyalja a film esetlenebb momentumát, hogy ha nem mondja Attila, meg se fordul a fejemben, hogy valaminek, ráadásul egy másik zseniális krimi zenéjének a koppintása:)), még jobban a karaktereket, a remekbe koreografált színészi játékot és szinte minden szereplőt (igen, a PSP-FPS-…--nekem a Worms ugrott be, de könyörgöm, nyugger-gémer-mammer?!! :"D--nagyika sok volt oltásnak).
Talán fel sem tűnik a hajrában elkövetett csorbítás spoiler, ha maga Attila nem mondja! :)
Anger Zsolt kisujjából rázza ki ezt a szerepet, nem sok szerethetőbb (anti-)hőst tudnék most felidézni, míg a Küklopszot játszó Zágoni sátáni nevetése spoiler sem múlja fölül a (szintén fantasztikusan alakított) nyomozókat megszégyenítő protagonista boncmester minden megmozdulását.
Párszor megütött ez a minket, magyarokat annyira összeforrasztó önirónia és önsajnálat forgószele, de ez már kicsit a saját megélésemmel szemben is támasztott savanyúság, mert hogy amennyire a filmen, annyira magamon is nevettem és nagyon szeretnék még ilyen kellemesen nyomasztó, tragédiából valami eszelősen jól kikevert filmkoktélokat elfogyasztani.
spoiler

Ez egy nagyon nagyon jó történet! Ilyenkor érzem azt, hogy van értelme magyar filmet nézni.

Tetszett a film és a történet is nagyon ötletes. Egészen a háromnegyedéig nem is unatkoztam, de aztán alig vártam hogy véget érjen és kiderüljön ki is volt a hunyó. Szerencsére okozott némi meglepetést a vége, nagyon ütősre sikeredett, így egy plusz pontot hozzáadtam. Anger Zsolt zseniálisan hozta ezt a különc figurát és a kissé naiv, mindig mosolygó Editet alakító Rezes Judit is remekül játszott.

A rákosztályon PSP-vel sniperező öregasszonyt leszámítva elejétől a végéig, minden képkockájában zseniális és tökéletes filmalkotás, elképesztő színészi alakításokkal (külön kiemelve Anger Zsoltot a főszerepben), hangulatos képi világgal, kiváló zenével.

Érdekes kapcsolatom volt ezzel a filmmel. Már évekkel ezelőtt felkeltette az érdeklődésemet, de akkoriban féltem megnézni. Mostanában viszont egyre több kiváló magyar alkotás érkezik a mozikba és a tévé képernyőjére egyaránt, így nálam előtérbe kerülnek a pár éves filmek is. No meg, az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a zseniális Anger Zsolt (akire már megint nem lehet ráismerni) játszik benne.

Maga a film kissé sötét hangulatú, nekem az északi országok regényei és filmjei jutottak róla eszembe, de ezt talán nem véletlen egy-két svéd név található a stáblistán. Tetszett az a szürrealitizmus és az abszurd humor, ami áthatotta a filmet. A történetvezetés kissé egysíkúvá ugyan, helyenként voltak azért unalmasabb jelenetek, de még ez sem tudja elvenni a kedvem attól, hogy másnak is ajánljam a filmet.