Először ezt láttam a Kenshin-szériából, jó korán, teljesen véletlenül valahol, és főleg az első jelenet, amikor lemészárolják a rabszolgákat már le is traumatizált. Pedig utána csak rosszabb lesz, mert Furuhashi Kazuhiro víziója nem a profin megírt shounent, hanem annak véres, megrázó előzményeit dolgozza fel, mégpedig a drámai hatás maximálisra húzásával. Kenshin története elképesztően véres, tragikus, és elsőre mindez fel sem tűnik, mert gyakorlatilag semmiben nem különbözik élete a körülötte dúló háború harcosainak életétől. És amilyen megrázó az egész világuk, annyira szép a Tomoe és Kenshin közti szerelem, és már csak emiatt is elkerülhetetlen a tragédia. A vége pedig csak valami ürességet hagy az emberben, és a döbbenetet, hogy Kenshin a későbbiekben egyáltalán még mosolyogni képes lesz, nemhogy az igazi boldogságot megtalálni.