Ez egy nagyon jól átgondolt és felépített, az érzelmeket kőkeményen megcélzó propagandafilm a szebbik fajtából… Kifejezetten jó a csomagolása, de nagyon egyoldalú. Azt sulykolja, hogy a háború csak és kizárólag halál és szenvedés… ami igaz… viszont sehol egy mosoly vagy nevetés, ugratás vagy viccelődés… pedig ezek nélkül, hogy élték volna túl az emberek azt a négy-öt évet? … és azért a kórházakból felgyógyulva haza is mentek emberek, nemcsak a temetőbe… vagy a frontról is tértek haza férfiak… nah, mindegy… én jobban szeretem az árnyaltabb dolgokat, még akkor is, ha azok nagy üzenetek hordozói, amit mindenkinek értenie kell.
Hát… a rajongott színészektől is többet vártam volna. A csaj rendben volt, de a körülötte lévő csávók (Kit Harrington vagy Taron Egerton), nem igazán mutattak fel semmit sem… Ezt a filmet a sztori, a díszlet és a jelmezek, de leginkább az érzelmek viszik el a hátán. A többi nagyjából felejthető. És egy kicsit hosszú is.