A Pixar az egyik kedvenc stúdióm, mégis sokáig nem mertem megnézni ezt az alkotást a negatív kritikák miatt. Arra számítottam, hogy ez egy nézhetetlen vacak lesz, de kellemesen csalódtam. A képi és zenei világ egyszerűen csodálatos. A történet ugyan egyszerű, de mégis mély nyomot hagyott bennem. Úgy éreztem, mintha ez a mese hozzám szólna, mert nekem is hasonlóan viharos az anyámmal való kapcsolatom. Mi is folyton civakodunk, ő mindenbe beleszól.
Őszintén bevallom, hogy a végén együtt hullottak a könnyeim a kislánnyal. Akkor döbbentem rá, hogy én is bármikor elveszíthetem az anyukámat. A Dumbó óta nem volt rá példa, hogy ennyire meghatódtam volna.

Pixar mércével mérve valóban nem a legjobb alkotás, de számomra még így is mérföldekkel jobb, mint pl. a Madagaszkár vagy a Disney mesék folytatásai (kivétel az Oroszlánkirály 2, Mackótestvér 2).