Egyik kedvenc epic-westernfilmem! A toborzás óriási az elején, ahogyan szedik össze a csapatot. Nem olyan monumentális, mint a Hét szamuráj, azt lélegzetvisszafojtva néztem, de azért ebben megvolt az idealizált western és heroizmusa keveredése, ami bejött. Bernstein zenéjétől meg annyira felpörögtem, mint amikor John Barry-t először hallottam James Bond-filmnél. Instant love. :)
Yul Brynner meg….az az ember aztán tud nézni. :O