Mogorva, elzárkózott ember találkozik a fiatallal és barátságot kötnek, mindkettő tanul a dologból és rájönnek az „élet értelmére,” vagyis hogy élni kell. Tudom, irtózatosan klisés, de ez az alapséma, amit sose tudok megunni, úgyhogy imádtam ezt a filmet. Az elején jóval humorosabb, amikor megismerjük Harrietet és látjuk, mennyire utálja mindenki, majd az egész átcsap egy feelgood filmbe, ahogy Harriet személyisége ütközik a fiatal szereplőkével, és ahogy összebarátkoznak. Van itt valami felszínesen a szülő-gyerek kapcsolatokról, nem sok ugyan, és talán ez az egyetlen gyengepontja a filmnek, hogy nincs több minden Harriet lányáról. Persze, reális, de valahol mégis elég rövidnek találtam azt a szálat, tekintve, hogy egy egész roadtrip, mire eljutnak a lányhoz. Összességében nekem azért ez a film nagyon bejött.