Dönthettem volna másképp?
Nem.
(Már az elejétől kezdve sem volt ez az én döntésem, mert tegnap mondta a kollégám, hogy ezt nézzem meg, aztán ma megint mondta, hogy nézzem meg, én meg megkérdeztem: nem baj, hogy még egyetlen másik Black Mirrort sem láttam? Ő meg mondta, hogy nem baj, ezt lehet önmagában is, én meg mondtam, hogy jó, még van vagy két hét a netflix-próbahónapomból, majd valamikor, izé, biztos megnézem, aztán megnéztem mégis gyorsan, mert néha valamire igent mondok, valamire meg nemet, és azt is megcsinálom, amire csak úgy a beszélgetés hevében mondok igent, vagy azt sem csinálom meg, amit egész komolyan megígértem. És tudom, hogy van másféle végkifejlet is, de ami nekem van, az csak az enyém, akár azért jutottam el odáig, mert úgy akartam, akár azért, mert megpróbáltam azt csinálni, amit senki más nem csinált volna, bár persze mindenki azt akarja csinálni, amit más még nem csinált.)