Gyerekként láttam, és úristen, mennyit tépelődtem rajta, hogy akkor ez most igaz volt?! :D A házban fellelhető összes sötét saroktól féltem, és ha már kettőnél több fa volt körülöttem a szabadban, tele lett a nadrág, hogy ajjaj, pont ilyen volt az Ideglelésben is…
Annyira nyomot hagyott bennem, hogy este semmiféleképpen nem nézném újra, maximum napközben :D
Egyébiránt nyilván most már nem nagy durranás ez a film, de annak idején hatalmas húzás volt, a footage megalapozója lett, ami én személy szerint nagyon szeretek.

Újranézés után: hát, így már valóban nem nagy dolog, de „kellemesen” felidézte azokat a perceket, amikor éjjel emiatt a film miatt nem mertem kimenni a szobámból még egy pohár vízért sem :DDD