A Menü se nem vígjáték, se nem horror, s talán ez a két hívószó vonzza be leginkább azokat a nézőket, akiknek ez a film egyáltalán nem szól. A Menü egy kiábrándult, cinikus társadalmi kamaradráma, erőteljes szerzői kézjegyekkel, melynek köszönhetően nagyon könnyen megfeküdheti az ember gyomrát a mű, főleg, ha egy habkönnyű desszertre vagy egy véres steakre vágyott. A narratíva viszont nem didaktikus, a karakterek felszínessége csak jobban kidomborítja a mondanivaló mélységét, ahogyan az audiovizuális elemek is remekül ellensúlyozzák ezt a minimalista helyszínválasztást, hogy aztán a végén a néző fedezze fel az ízeket, anélkül, hogy megkapná a teljes étlapot.

Értékelés: 8/10